Az áruló neve: 412

Az áruló neve: 412

2015. május 01. - A szerzők

Apja családja egészen más volt, az anyai ághoz képest kimondottan bohémnek tűnt, pedig inkább csak normális, átlagos volt. Semmi felvágás, semmi felesleges pucc, viszont a sok feszültség ellenére is alapvetően vidám és optimista hangulat. Nem nagyon érdekelt senkit a múlt, legtöbbjüket a jövő sem, valahogy mégis kialakultak a dolgaik, többnyire viszonylagos jólétben élt az egész tágabb család, de akkor sem vesztették el a lendületet, ha épp rosszul mentek a dolgok. Összetartottak, de nem elvből és a család iránti kötelességből, hanem mert az élet bizonyos szakaszában mind rászorultak a többiek támogatására, így természetessé vált számukra a kölcsönös őszinteség, bizalom és segítség. Mindig más formájú segítség volt ez: téglapakolás az építkezésnél, csereberélt bútorok, ruhák és néha lakások, némi pénz, étel vagy bébiszittelés, és még annyi minden más. Nyaranta pedig a Balatonnál a nagyszülők leharcolt, egyáltalán nem elegáns és békebeli, inkább egy városi kockaház vízparti megfelelőjének nevezhető nyaralójában a több hetes, néha tömeges együtt nyaralások. Paprikás krumpli (Éva csak ott evett ilyet) bográcsban, szalonnasütés, csöpögő dinnyeszeletek és túlérett őszibarackok a terasz szélén, esténként párnacsata az unokatestvérekkel, és sátrazás, mivel gyakran nem volt elég a hely a házban. Ez derűs és meleg időben kimondottan kellemes volt, de esős időben gyakran az éjszaka közepén kellett bemenekülnie gumimatracostul a kint alvó társaságnak, mert az üvöltő szél és csapkodó eső hatására a sátrak szinte mindig beáztak.

A bejegyzés trackback címe:

https://neve412.blog.hu/api/trackback/id/tr947420588
süti beállítások módosítása