Minden társaság egyet birtokolt a tágas, nyáron kellemesen hűvös, télen viszont kifűthetetlen szobák közül. Hol többen, hol kevesebben voltak ott, a törzsgárda öt fős volt, többen közülük a saját alapítványuk egyetlen vagy kevés számú alkalmazottai. A főnökök sokszor más munkájuk mellett, fizetés nélkül, csak szerelemből dolgoztak, ha éppen dolgoztak, ezért a mindennapi életet nem nagyon zavarták meg. Ám mivel az alapítványok működtetése mégiscsak igényelt mindennapos adminisztrációt, rendszeres pályázati figyelést és pályázatírást, valamint mindenféle kapcsolattartást, egy-egy főt mindannyian finanszíroztak, amíg elbírta a többnyire szűkös költségvetés.

Éváék közösségfejlesztéssel foglalkozó alapítványának az elmúlt két évben jól ment sora, csakúgy, mint a szomszédos irodában székelő környezetvédő társaságé, akik a szokásos környezeti nevelő programok mellett a szokásos környezetkímélő termékeket árusító boltot is beindították egy közeli gangos ház udvarában. Ami viszont egyáltalán nem volt szokásos: valószínűleg az utca sétáló utcának nyilvánítása és a ház külső felújítása miatt a kis üzlet rövid úton nagy fejlődésnek indult, és e pillanatban már komoly bevételi forrást jelentett az alapítványnak. Éváék itt azért nem tartottak, bár pályázatokból bőven futotta a különféle kistelepülési kutatásokra, rövidebb programokra, és az egyik külső kerületben olyan jól haladtak egy lakossági közösségépítő program beindításával, hogy Éva már heti két délelőttöt egy ottani általános iskola üresen álló logopédusi szobájában töltött a hatékonyabb közös munka érdekében.