- Pipi néni, elég késő van, ne feküdjünk le?

- Biztos fáradt vagy, ne haragudj, Évikém. Hiszen te ma dolgoztál, utaztál is. Elkészítettem a szobát neked.

- Köszönöm. Annyira kedvesen vártál, igazán jól esik. De kérdezhetek valamit? Szívesen jöttem, nem arról van szó, jó itt lenni, jót beszélgettünk, de megnyugtatna, ha tudnám, arról van-e szó, hogy egy kis társaságra vágytál, vagy valami baj van.

- Nem, semmi baj nincsen. Voltaképpen azért hívtalak, mert kérni szerettem volna tőled valamit. Nem nagy dolog, remélem legalábbis, és neked is fontos lehet, merthogy családi ügy. – Ezen a ponton kezdett Éva ébersége visszatérni. Nagyon nem szerette a „családi ügyeket”. Azokból sok jó nem szokott kisülni. Egyelőre azonban hallgatott, bár ez a hallgatás Pipi néni gyakorlott fülei számára nagyon is sokatmondó volt. – Azt szeretném kérni tőled, hogy lépj kapcsolatba egy genealógussal. A családunkkal, pontosabban nagyanyám családjával, az Ocskay családdal kapcsolatban szeretném megbízni őt egy munkával.

Éva kicsit kiengedett, mert a dolog mégsem tűnt annyira szörnyűnek. A finom vacsora és a cseresznyelikőr kellemesen zsongító hatása újra jelentkezett, és a család szó éberséget gerjesztő hatása után újra rózsaszínben mutatta a világot. Hiszen csak arról van szó, hogy az öreg néni nem tudja, hogyan keresse meg a családfakutatót, mi sem egyszerűbb ennél. Van, hogy naponta két-három tárgyalást is intéz ilyen-olyan önkormányzati, minisztériumi tisztségviselőkkel, egy találkozó leszervezése Pipi néni számára semmiféle problémát nem jelenthet. Még az is átfutott a fején, hogy kölcsönkéri anyja autóját és maga fuvarozza a találkozóra Pipi nénit. De nem, talán erre a feladatra mégiscsak jobb lesz Gézát megkérnie.

- Hát persze, nagyon szívesen! Keresünk egy családfakutatót, minden rendben. Holnap megbeszéljük. Van kedved délelőtt sétálni egyet a kastélykertben? Olyan régen nem jártam ott és Géza mesélte, hogy felújítják.

Pipi néni kis szünet után, némi elégedetlenséggel a hangjában válaszolt, de Évának ez, akkori állapotában, nem tűnt fel.

- Jó, menjünk el délelőtt sétálni, majd útközben megbeszéljük azt az én ügyemet. Gyere Éva, megmutatom, hol alszol!

A szoba meglepően puritán és személytelen volt, szinte már csupasz: meszelt fehér fal, egyszerű ágy, éjjeliszekrény, kisebb komód három fiókkal, apró, kerek asztal két könnyű székkel. A falon pár bekeretezett, megsárgult fotó, rég elhalt családtagok portréi. Éva nem szerette az ilyesmit, a szoba egészében azonban jó hatást tett rá, kellemes volt belépnie és miután valamennyire kipakolta a holmiját, úgy érezte, hirtelen hozzá tartozik a helyiség. Épp a személytelenség és csupaszság miatt tudott úgy idomulni hozzá, és valószínűleg bárki máshoz is, hogy azonnal az ő alakját vette fel. Könnyen és mélyen aludt aznap éjjel, és jó későn ébredt másnap.