Az áruló neve: 412

Hajnali öt volt

2015. június 16. - A szerzők

A regény előző része itt olvasható

Hajnali öt volt. Bottyán egy átvirrasztott éjszaka tompaságával nézett ki az ablakon a sötétségbe. A lassan lemerülő laptop kékes fénnyel világított meg az asztalon két tányért, amelyben leégett gyertyák maradványai szilárdultak meg. Bottyán megpróbálta felidézni a cukrászda óta eltelt órák eseményeit, kapcsolatuk furcsa fordulatait.

A cukrászdában hosszú és intim beszélgetés kezdődött volt barátokról, egy elhagyott férjről, majd különféle szeretőkről, akik közül az utolsó annyira problémás volt, hogy Noémi két hónapja megkönnyebbüléssel rakta ki, még a babáról sem szólt neki. Bottyán hátradőlt, rosszkedvűen átdefiniálta a szerepét. Eddig azt hitte, az eseményeket aktívan alakító szépreményű csábító, most ráébredt, hogy inkább lelki problémákban járatos, passzív tanácsadó. A terhesség új megvilágításba helyezte az estére vonatkozó terveit. Noémi nyilván csak támasznak hívta ide, és persze ő sem volt biztos benne, hogy el akarna-e csábítani egy nőt, aki éppen másnak a gyerekét várja.

A házba visszaérve teljes sötétség várt rájuk. Egy darabig a biztosítótábla kapcsolóit vizsgálták zseblámpával, aztán kimentek az udvarba, elnéztek a falu felé, és megállapították, hogy más házakban sincsen áram. Noémi rutinosan elővett egy öngyújtót, és sorra meggyújtotta a ház ablakaiban és más vízszintes felületein egyenletes távolságokban elhelyezett gyertyákat. Bottyán eddig észre sem vette, hogy milyen gondosan és tudatosan vannak kikészítve. Lemondtak az olaszos vacsoráról, hideget ettek, de a rozét azért felnyitották. Noémi egy pohárral kért, a többit nyilván Bottyán itta meg, mert hajnalban az üveg már üres volt.

Vacsora után Bottyánnak még egyszer át kellett értelmeznie a szerepét. Úgy kezdődött, hogy udvariasan próbálta kitudni, mikor fogant a baba. Maga is tisztában volt vele, hogy ezt nyíltan nem kérdezheti meg, de mégsem volt neki mindegy, hogy a gyerek apja tegnap délután ejtette-e teherbe Noémit, vagy három hónappal korábban. Az ember máshogy beszél egy olyan nővel, akinek az ágyneműjéből még előkerülhet az előző férfi zoknija, mint egy olyannal, aki már rendesen lezárta a kapcsolatát. Kerülő úton haladt, először saját testi nyavalyáiról beszélt, majd udvariasan megdicsérte Noémi fiatalos, kisportolt, és láthatóan egészséges testalkatát, végül megjegyezte, hogy még nem is gömbölyödik a hasa.

- Tényleg nem – nevetett fel Noémi – pedig minden nap ellenőrzöm, mikor kezdi. - Ezzel lendületesen felrántotta a pólóját, és a férfi elé tárta a meztelen hasát. Kicsit magasabbra is húzta a pólót, mint feltétlenül szükséges lett volna. A váratlan meztelenség mindig erotikusabb, mint a tervezett, a férfinek hirtelen és kontrollálhatatlan módon újraéledtek az estével kapcsolatos tervei. A bor segített benne, hogy gyors és szellemes válasszal leplezze a sokkot, és talán a rozé volt az oka annak is, hogy a székében előredőlő nő beszélgetés közben feltűnően gyakran fogta meg a férfi kezét. Megint flörtölő szeretők voltak.

Külön mentek el zuhanyozni, Bottyán egy kockás otthoni nadrágban került elő, Noémi a már ismert kék pizsamában. A nő kézen fogta a férfit, és bevezette a szobájába.

- Aludjunk együtt – kérte, vagy inkább bejelentette, elfújta a gyertyákat, majd az oldalára fordulva elfészkelte magát, hátát a genealógusnak nyomva. Bottyán kicsit csodálkozva felé fordult az ágyban, átölelte, és nem tudta, mit tegyen. – Nagy az alvásigényem újabban – mondta a nő magyarázólag, azon a kislányos hangon, amit stratégiailag fontos pillanatokra tartogatott, és mintha csak bizonyítani akarná, amit mondott, néhány perc múlva valóban egyenletesen szuszogott. A férfi nem mert megmozdulni. Nem tudta, mit illő tenni, és mit nem egy alvó nővel, aki más gyerekével várandós. Amíg ezen töprengett, elnyomta az álom, de a késő délutáni kávé dolgozhatott benne, mert pár perc múlva összerezzenve felébredt. Egy pillanatra Noémi is felriadt: - Ha akarod, ezt leveszem – mondta, kibújt a pizsama felsőjéből, magukra húzta a közös takarót, úgy helyezkedett, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen a férfival, majd rögtön megint elaludt.

Bottyán közel egy órán keresztül feküdt mozdulatlanul. A keze Noémi meleg bőrén nyugodott, nem akarta megmozdítani. Hallgatta az óra kattogását, a nő szuszogását, és hiába próbált elaludni. Végül feladta a küzdelmet, csendben kikászálódott és kiment a nappaliba. Az óra fél egyet mutatott. Bekapcsolta a laptopot, és elgondolkozott, mit is csináljon, amíg elálmosodik. Töltött egy pohárral a rozéból. Egy percig töprengve meredt maga elé, majd ezt mormogta: miért is ne? Megnyitotta az Ocskay levél digitális másolatát.

A következő órák alatt egyszer sem jutott eszébe, hogy fáradtnak kéne lennie. Módszeresen dolgozott. Bizonyos munkafázisokat talán gyorsabban is el tudott volna végezni, de ki akarta élvezni a tevékenység minden percét. Annyi hónap reménytelen találgatása után végre nyomon volt. Háromkor főzött magának egy kávét.

Tulajdonképpen Noémi tehetett róla. Nem csak azért, mert kiszámíthatatlan viselkedésével teljesen lehetetlenné tette, hogy Bottyán nyugodtan aludjon, hanem inkább azért, mert ő ültette el a bogarat a fülében, amikor megkérdezte, miért nem fejti meg Ocskay levelet. Bár akkor a férfi elutasító volt, most ráébredt, hogy egy próbát megér a dolog. Furcsa is, hogy az elmúlt hónapokban ez egyszer sem jutott ez eszébe.

Egy darabig csak nézegette a levélmásolatot. Háromszor-négyszer lassan elolvasta. Aztán egészen nyugodtan, sehova sem sietve, kedvenc töltőtollával lemásolta egy papírra az egészet, mert valahol azt olvasta, úgy lehet egy szöveg jellegzetességeit kiismerni, titkait leleplezni, ha saját kezünkkel lemásoljuk. A feladat meglepően sok időt vett igénybe, de megérte, mert a másolás közben kezdett megismerkedni a titkosírásban szereplő számok viselkedésével. Több olyan helyet is talált, ahol négy szám ugyanabban a sorrendben ismétlődött. Ezeket a sorozatokat aláhúzta. Tovább nézegette a levelet, egészen addig, amíg egy határozott benyomás körvonalazódott benne. Egyelőre csak gyanú volt, ellenőriznie kellett.

Egy lapra felírta az összes olyan számot, amely szerepelt a levélben, majd annyi vonást tett mindegyik mellé, amennyiszer előfordult. Mire a végére ért, már biztos volt a dolgában. Összesen csupán huszonnyolc különböző szám volt a listáján valamint egy aláhúzott, négyjegyű betű-szám kombináció. A huszonnyolc számból hat volt háromjegyű, a többi huszonkettő pedig kétjegyű. Szóval mégiscsak egyetlen szám áll minden betű helyett – sóhajtott Bottyán, és elismerte, hogy nem kellett volna olyan gyorsan letorkolni Noémit. De a legfőbb hiba az volt, hogy soha nem próbálta meg feltörni a levél kódját. Világos, hogy egy olyan titkosírásban, amelyben minden egyes betűnek több szám felel meg, nem csak harminc szám szerepel, hanem jóval több. Ez itt egy egyszerű ábécét használó rendszer, amelynek karakterei pont úgy viselkednek, mint a nyelv betűi. Csak arra kell rájönni, melyik szám melyik betű.

Minden arra utalt – Bottyán most gyorsan tudott gondolkodni – hogy a háromjegyű számok lesznek a személy vagy helynevek, a kétjegyűek pedig a rendes betűk. A korszak szövegeit ismerve nem volna meglepő, ha ugyanaz a szám állna az u és a v helyett, és az is lehet, hogy y egyáltalán nincs a levélben, csak i. A ’hogy’-ot ekkoriban sokszor így írták: ’hogi’.

Az amatőr kódfejtők magabiztosságával haladt előre. Rácsatlakoztatta a laptopot a telefonjára, mert a házban lévő wi-fi áram híján nem működött és internetkapcsolatra volt szüksége. Letöltött egy betűgyakoriság-számláló programot a gépére, és rápróbálta egy 17. századi magyar nyelvű szövegre, amivel korábban dolgozott, és azóta is a gépén volt. Így megkapta, hogy az akkori magyarban melyek voltak a leggyakoribb betűk. Most ezeket a betűket megpróbálta megfeleltetni a levél azon számainak, amelyek mellé a legtöbb vonást húzta a lapra.

A próbálgatáshoz kénytelen volt még egyszer lemásolni a szöveget: ezúttal a laptopba gépelte be. Gyorsan talált egy olyan titkosírás népszerűsítő weboldalt, amelyik praktikus felületet kínált arra, hogy gyorsan és átláthatóan feleltesse meg a számokat betűnek. Beírta a leggyakoribb szám mellé, hogy e, és a program a levélben szereplő összes ilyen számot e-re cserélte. Aztán beírta a többi feltételezését is, és nézte, hogy előtűnik-e bármi olyan szó vagy szerkezet, amit felismer. Amikor belefáradt, újabb kombinációban feleltette meg a magyar nyelv gyakori betűit a levél gyakori számainak. Egy órán keresztül próbálkozott, de sikertelenül. Túl sok volt a lehetőség, nem ugrott ki egyetlen szó sem, akárhogy próbálgatta is a számsorra a betűket. A végén feladta.

Kinyitotta a bejárati ajtót, kilépett a tornácra. A friss levegőben fel alá sétálgatva szellőztette a fejét. A faluban még mindig teljesen sötét volt, az égen olyan határozottan rajzolódott ki a tejút, ahogy a városban sosem látta. Rágyújtott és még mindig a csillagokat nézte. Mire végzett, újra teli volt tetterővel.

100_3038.jpg

A következő fél órában különféle titkosírásfejtő weboldalakon keresgélt kódfejtő trükköket. Nyilván más is szembesült azzal, hogy a gyakoriságelemzés önmagában nem mindig elegendő ahhoz, hogy betörjünk egy kódolt szöveg rendszerébe. És valóban, egy levelezőlistán hamar talált egy olyan papír-ceruza módszert, amellyel meg lehet állapítani, a kódszöveg melyik száma áll magánhangzó, és melyik mássalhangzó helyett. További fél órát vett igénybe, hogy ezt a módszert megtanulja és kipróbálja a levél számsorozatán. Viszonylag határozottan kiugrott négy szám, amely úgy viselkedett, mintha magánhangzó lenne. Most már csak ezekre kellett rápróbálgatnia a gyakoriságelemzéssel kapott eredményeket. Amikor feltűnt a „feiedelem” szó, tudta, hogy jó úton jár.

Még egy teljes órát töltött azzal, hogy az összes kétjegyű számot megfeleltesse betűknek, de ezt az órát már a biztos győzelem tudatában dolgozta végig. Gyerekkorában élte át utoljára ennyire az örömöt, hogy valamit csak a tevékenység élvezetéért tesz, és nem az eredmény kedvéért. A kódfejtés minden perce olyan élmény volt, amelyet szívesen elnyújtott, szívesen meghosszabbított volna. Munkája nehéz volt, összpontosítania kellett a figyelmét, de az erőfeszítése eredménnyel járt, a kihívásnak megfelelt, a feladattal megküzdött, és élvezte, hogy ő irányítja a folyamatot. Rendszert talált a rendetlenségben. Éva és a megbízás eszébe sem jutott, ezt most önmagáért a fejtés öröméért csinálta. El is határozta, hogy Budapestre visszatérve újabb megfejtetlen titkosírásokat keres, és frissen tanult képességeit a tudomány szolgálatába állítja. A korszak történészei talán elismerik végre képességeit, ha meglátják, hogy naponta egy új, senki által nem olvasott forrást tesz hozzáférhetővé a számukra.

A számokból fokozatosan szöveg lett. Mintha egy láthatatlan kéz írta volna kiszámíthatatlan sorrendben betűnként a képernyőre a levelet. Ahogy a szöveg a munka folyamán visszafordíthatatlanul kibontakozott előtte, már tudta, hogy a Thaly ügyet lezárhatja. Ez valódi levél volt, ilyet Thaly nem ollózhatott össze a kódrendszer ismerete nélkül. A számok nem véletlenszerűen, hanem kiismerhető rendszerben követték egymást. Ennek a rendszernek a leleplezése Bottyán első nyertes csatája volt ebben a küzdelemben.

Ötre teljesen leégtek a gyertyák. Felállt az asztaltól, és kivett a mélyhűtőből egy üveg pálinkát. Töltött magának, felhajtotta, visszaült, és amíg az alkohol átjárta a szervezetét, még egyszer átolvasta a levelet.

 

Méltosaghos Fejedelem, nagy kegyelmes Uram,

Hogy Nagyságod parancsolatjaira választ adni késlekedtem, oka vólt, hogy minden dolgoknak végére menve bizonyossat tudjak. Ezen levelem expressusom által küldöm, az idevaló dolgokról kívánván informálni Nagyságodat, kihez sollicituskodom nehéz helyzetemben clavisok útján.

Hogy a proxime elmult kedden a clauisban specificalt feladatnak nem kezdhettem, oka az katonaim szetszoratasa, akik tsak most czoportoznak. Bizony uolnanak azon dolgok, kikrol Exciadat informalnom illene. Mai napi, ide 434-re ualo iouetelemmel uettem 816 leuelet, miben tudosit, hogy nagy a suspicio hozzam, itt az hir olyan, hogy a feiedelem szemeben arulo uolnek. Nem akaruan ngodat boe irasommal terhelni, meghagytam 122-nek, hogy az igazat Ngoddal communicalia. Meltoztatna Exciad meghalgatni, kire feie eluesztese alatt e leuelet titkon biztam, dolgaink folyamattiarul. Itt peniglen, Kegyelmes Uram, ngod kiuansaga szerent teszunk. Okom van azt hinni, hogy 265 és 233 a leggonoszabbak, hamisan uadolnak. 122 bizonyitekit, amint rabiztam, eloadya, hogy az ideualo dolgokrul bou informatioia lehessen Exciadnak.

Minthogy penig az aruló 412, aki more kirceri A23Y4, szotlanul nem maradhattam, penig ngodat szomoritani nem kiuantam.

Holtig maradok Nagyságodnak, kegyelmes fejedelmemnek

Alázatos engedelmes híve és Szolgája, Ocskay László

15. Augusti, 1708 Lietava

 

Mire végzett, a laptop akkumulátora is megadta magát. Mielőtt lemerült, Bottyán elmentette a megnyitott file-okat. Fogat mosott, hogy ne legyen túlságosan dohány és pálinka szagú a lehelete, csendben befeküdt Noémi mellé az ágyba, a takaró alatt átölelte a félmeztelen nőt, szorosan hozzábújt, majd elégedetten elaludt.

A történet itt folytatódik

A bejegyzés trackback címe:

http://neve412.blog.hu/api/trackback/id/tr97546922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.