Az áruló neve: 412

A félresikerült megbeszélés után

2015. május 17. - A szerzők

A regény előző része itt olvasható. 

A félresikerült megbeszélés után több mint egy hétig nem találkoztak. Bottyán ezt az időt arra szánta, hogy módszeresen átnézze a Széchényi Könyvtár kézirattárának anyagait a Rákóczi szabadságharcról. Összesen harminckét mappát kellett átolvasnia, mindegyikben nyolcszáz és ezer oldal közti szöveget. Ez volt az a kuruc kori okmányanyag, eredeti források és másolatok vegyesen, amit Thaly Kálmán, a téma kutatója annak idején összegyűjtött. Bottyán a 24-es számú mappának szentelte a legtöbb figyelmet, amely önmagában ezerkétszáz oldalnyi szöveget őrzött. Erre a következők voltak írva Thaly kézírásával: „Rákóczi levéltárból Vörösvártt – 1866” majd lejjebb: „Vörösvártt, Vasvármegyében, Gr. Erdődy István ő mlga kastélyában, a vörös toronyban áll a levéltár.” (Hány hónap alatt lehetett vajon ennyi szöveget átírni? Végig ott ült a toronyban? És most akkor vörös volt ez a torony vagy fehér? – futott át Bottyán agyán, de aztán több gondolatot nem szentelt a kérdésnek). Thaly volt az egyik első történész, akit az Erdődyek beengedtek a levéltárukba, célszerűnek tűnt utánanézni, vajon ő látta-e még az Ocskay levelet. Vagy legalább a kódtábláját.

Az anyag vizsgálatát azonban komplikációk bonyolították. Túl sok szöveget kellett átolvasni: a vörösvári anyag önmagában is túl gazdag volt, nem is beszélve arról, hogy Bottyán mind a harminckét mappát át akarta lapozni. Márpedig ez közel harmincezer oldalt tett ki. Az eredeti levelek Rákóczi kori, a másolatok késő 19. századi kézírással íródtak, ehhez is hozzá kellett szoktatni a szemét.

***

A kéziratokat olvasva különös érzés kerítette hatalmába. Mintha a tizenhetedik századi levelek éppen őt szólították volna meg. Thaly Kálmán piros és kék ceruzával aláhúzta a másolt szövegek fontosabb részleteit, és mivel éppen a Vak Bottyánról szóló könyvéhez gyűjtött anyagokat, amikor a Vörösvári leveleket átírta, ezért leggyakrabban az öreg tábornokkal kapcsolatos mondatok voltak kiemelve. A genealógus érintve érezte magát, miközben szemét gyorsan futtatta a gyakran nehezen érthető szövegen. Ritka, ismeretlen élmény volt, hogy saját neve láttán büszkeség töltötte el. Az oly sokszor idegenül hangzó, de legalábbis ambivalens történelmi nevéhez mintha most talált volna először kapcsolatot.

oszk_homlokzat04.JPG

 

Csak gyalogom legyen, a váradi utakat én magamra assumálom Bottyán apámmal… Bottyán uram hadához bízhatom… Generalis Bottyán János uramat… Jóakaró Bottyán Uramnak szolgálok kegyelmednek… Arra volna Isten, hogy Bottyán úr lett volna commendans, mert csak egyszeri bemenetelével is sok jó hasznot tett keménykedését mutatván…

Bottyán János uramat … lévén ő kglme az hadi experientiában hires s nevezetes ember, azon fölül nem kevéssé consoltáltatnék az hadak is sokkal jobban, az ő kglme praesentiájára nézve conserváltatnának.

Nem mondhatja kgld, hogy vénasszony módjára adja fel: mert actualiter bloquada alatt vagyon, s mozsárokat is már praemittáltam… Ez éjczaka gyütt a hírem, Pálffi becsavarodott Turóczba, mind a két várba bement, és sok főember labanczá lőn.

Az A4-es lapokon keresztbe kék és piros irónnal Thaly saját magának írt emlékeztetőt: „Kiadtam,” „Vörösvár”. Olykor az egész lapot áthúzta pirossal, hogy el ne felejtse, az anyagot már kiadta.

A genealógus csalódottan, és fáradtan végzett a vörösvári anyaggal. Nem került közelebb a megoldáshoz. Az Éva féle Ocskay levélre utaló nyomot nem talált. Visszavitte a mappát, és kérte a következőt.

A pultban egy jó kedélyű könyvtáros hölgy vette el a levélköteget. Ahogy kiadta Bottyán soron következő forrásait, amelyek ezúttal egy fadobozban voltak, szálka ment a kezébe. Miközben egy csipesszel megpróbálta kiszedni, Bottyán zavartan álldogált. Lelkiismeret furdalása volt, elvégre a lány őmiatta sérült meg. Egyik lábáról a másikra állt, és azon tűnődött, mit is mondjon, bár a könyvtárosnak erre láthatóan nem volt igénye, elég feladat volt a számára, hogy a szálkával megküzdjön.

- Volt egy levéltáros az 1900-as évek elején – kezdte csevegő hangon a genealógus – akit a magyarok közül először engedtek be az isztambuli levéltárba. Karácsony Imrének hívták. Török forrásokat kutatott. Aztán egy irat megsértette a kezét. Vérmérgezést kapott és meghalt.

A könyvtáros lány fürkészve nézett fel Bottyánra, vajon viccel-e.

- Szép kilátások. - mondta udvariasan, és feladta, hogy a szálkát eltávolítsa.

***

Eredmény nélkül nem lehetett felhívni Évát, sőt, a hiába eltöltött kutatási időt is kínos volt kiszámlázni. Bottyán tehát folytatta a keresést, módszeresen végignézte mind a harminckét mappát.

Be kellett, hogy vallja, a kutatást részben a saját élvezetéért folytatta. Pedig a Rákóczi kor sosem volt a kedvence. Semmi nagyszerűt nem tudott látni a nyolc éves elkeseredett harcokban, amelyek csak azért tarthattak ilyen hosszan, mert a császáriak majd minden erejét lekötötték a nyugati hadszíntér komoly ellenségei. Most azonban sok száz oldalnyi korabeli levelezést végigolvasva kezdte kiismerni a tábornokok, brigadérosok és egyéb írni tudó katonák személyiségét. Ahogy mondani szokták, képzeletében megelevenedtek a történelmi szereplők. De ezzel párhuzamosan megelevenedett régen halott történészük, Thaly Kálmán is. Személyiségéről árulkodtak azok a határozott megjegyzések, amelyeket a levelekre írt, gyakran vitatkozva az ott szereplő állításokkal, kijavítva és kritizálva a kuruc katonákat.

thaly_kalman_3_kep.jpgThaly-t valami titkos erő vonzotta a brigadéros rangú árulókhoz. Ocskayról két kötetes hatalmas munkát írt, egy korábbi terve pedig az volt, hogy Bezerédy Imre történetét dolgozza fel. Ebből akarta az akadémiai székfoglalóját tartani. Hogy a fenébe lett huszonöt évesen akadémikus?! – irigykedett Bottyán. De aztán Thaly inkább Vak Bottyánról beszélt a történészeknek az Akadémián, majd a kuruc tábornokról írta az első könyvét is. Viszont mind a két árulóról verset írt.

Bezerédy azért is keltette fel a genealógus érdeklődését, mert kivégzésével valójában Ocskay árulását büntették. Maga Bezerédy tulajdonképpen nem is állt át, éppen csak tervezte. A tervezgetést persze igencsak felgyorsította a császáriak új harcmodora, az „asszony-hadakozás”. A terv értelmében igyekeztek begyűjteni a kuruc vezetők feleségeit, hogy ezáltal gyakoroljanak nyomást a magyarokra. Ocskay felesége is náluk volt egy ideig, Rákóczié az egész szabadságharcot Habsburg felügyelet alatt töltötte, és végül Bezerédynét is sikerült elrabolniuk a férje mellől Sopronból.

Ezután három folyamat indult be egyszerre. Rákóczihoz felterjesztették Bezerédy előmenetelét tábornokká, ő ezt elégedetten jóváhagyta, és elküldte levelét a kinevezéssel. Eközben Bezerédy, még brigadérosi rangban és az előléptetésről mit sem tudva, több megkeresést is kapott az udvartól. De ugyanakkor néhány tisztje éppen a letartóztatását készítette elő, és sajnos ez a harmadik folyamat ért a legkorábban célba. Bezerédyt lefogták, de minthogy még nem is lett árulóvá, ő volt a legjobban meglepve. Károlyi Sándorhoz írt levelének másolata is ott volt a kézirattár mappájában, Bottyán érdeklődve futotta át a szöveget, szokása szerint a kékkel és pirossal aláhúzott részekre koncentrálva. Szívszorító volt, mennyire komolyan hitte a brigadéros, hogy elkerülheti a kivégzést. Nem sejtette, hogy Ocskay árulása miatt rajta fognak példát statuálni.

 

Méltóságos Fő generális, érdemem fölött nagy jó uram! … Igaz dolog, hogy bizonyára botlottam… Arra megharagudott (Haister), rabul elvitte feleségemet… Isten úgy segéljen: ha két-három kurucz leszen az országban – én leszek harmadik s negyedik, csak most lehessen szabadulásom, és ne sanyargattassam sokáig…

...most az eblölkű, vén, nagyfejű Haiszter vette el eszemet, - nem hiába mondják, hogy ördögös talám! ugyan akkor azokat (: az ördögöket:) küldötte hozzám, hogy bolondítsanak el. Három esztendőtül fogvást sok úri rendek tentáltak, sokkal többet ígértek­* mégis, Isten úgy segéljen, soha gondolkozni, sőt hallani sem kívántam, s most sem lett volna semmi is: de az istentelen némely papok által is csalattam meg…

…Ezzel tovább is ajánlván magamat Ngod kegyelmes grátiájában, maradok holtig jó kegyelmes uramnak, Ngodnak legkisebbik alázatos szolgája,

Rab Bezerédy Imre m. k.

 

A levélben két sor közé beszúrva Thaly kék ceruzás megjegyzése állt a megcsillagozott részhez: *Rá is álltál, gazember!

A genealógusnak több célja is volt a Bezerédy üggyel. Jól jött neki egyrészt, mint egy olyan történelmi anekdota, amelynek révén az Évával formálódó kapcsolatát visszazökkentheti a megfelelő kerékvágásba. Másrészt azonban rutinos nyomozóként az is eszébe jutott, vajon az Ocskay levélben megnevezett áruló nem éppen maga, Bezerédy-e. Az Ocskay ügy megelőzte a Bezerédy ügyet, de az utóbbi császári megkeresései már korábban megkezdődtek. Az sem kizárt, hogy Ocskay még az átállása előtt le akarta rántani a leplet egy másik árulóról. Bár jobban meggondolva, ez nem is nagyon valószínű. Bottyán a túl sok lehetőségtől zavaros fejjel, fáradtan ment le a büfébe.

***

Virslit kért ketchuppel. Volt más is, de valahogyan ez volt az egyetlen ebédféle, amiben bízott. A virslit tunkolva egyre erősebb volt az érzése, hogy valami nincsen rendben. Valamire nem jött rá. Pedig végig a szeme előtt volt. Nem nézett fel, amikor egy történész ismerőse beállt a büfé előtti sorba. Nem akarta, hogy eltérítsék a figyelmét. Mit nem vett észre?

– Ocskay levél – Kódtábla – Bezerédy – Rá is álltál, gazember! – Edelényi – Hóhérpallos – Aspremont – Jávorka – Rákóczi – Erdődy – Bercsényi – Titkosírások – Kávé – Thaly – Századok – Kálmán – Megvan!

Kettesével szedte a lépcsőket, úgy rohant fel a könyvtár ötödik szintjéről a hetedikre. Már tudta, hogy mi a baj, de még meg akart bizonyosodni.

Minden kutatása során pedáns bibliográfiát vezetett, amiben felsorolta azokat a forrásokat és szakirodalmakat, amelyeket feldolgozott. Gondosan feljegyezte minden cikk szerzőjét, címét, azt a folyóiratot, amelyben megjelent, a megjelenés évszámát, az oldalszámokat, és könyvek esetében a kiadót.

Az Ocskay ügyben az elmúlt hetekben már öt oldalasra hízott a bibliográfia a számítógépén. Gyorsan megnyitotta a file-t, és a negyedik oldalra lapozott.

 

Thaly Kálmán, szerk. Rákóczi tár: történelmi érdekű naplók, emlékiratok, levelezések, pátensek, hadiszabályok, országgyűlési diariumok és törvényczikkek gyűjteménye II. Rákóczi Ferenc korához. 2 vols. Pest: Lauffer Vilmos, 1866-68.

Thaly Kálmán, Dunántuli levéltárak ismertetése, különös tekintettel II. Rákóczi Ferencz korára, Értekezések a Történeti Tudományok köréből, Pest: Kogenberger Ferdinánd, 1867.

Thaly Kálmán. „A vörösvári bizottság jelentése a Rákóczi – Aspremont – Erdődy levéltárról.” Századok 4 (1870): 581-604.

Thaly Kálmán. „Előszó.” (a Rákóczi levéltár történetéről) in II. Rákóczi Ferencz levéltára. Archivum Rákóczianum, vol. 1. Had- és belügy. Szerk. Thaly Kálmán. Budapest: Eggenberger. 1873. v-xxviii.

Thaly Kálmán. Ocskay László II. Rákóczi Ferenc fejedelem brigadérosa és a felsőmagyarországi hadjáratok, 1703–1710. Budapest: Franklin Társulat, 1880. (2. bőv. és illusztrált kiadás: 1905.) 2 vols.

Thaly Kálmán. „Jávorka Ádám ezredes, s a gr. Forgách és Rákóczi levéltár. Vázlat a Rákóczi emigratio történetéből.” Századok 22 (1888): 293-319, 389-411, 489-504, 585-597.

Thaly Kálmán. „Jaroslawi kutatások: Pótlék.” Századok 22 (1888): 597-610.

Thaly Kálmán. „Néhány új adat Ocskay László életéhez.” Századok 35 (1901): 430-436.

A kézirattárban többen szemrehányóan fordultak Bottyán felé, amikor nem is olyan halkan kitört belőle: - Mekkora barom vagyok!

A történet itt folytatódik.

A bejegyzés trackback címe:

http://neve412.blog.hu/api/trackback/id/tr197464826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Logar 2015.05.17. 21:32:18

Kedves Szerzők!

Remélhetem, hogy ez könyv alakban (ebook) is meg fog jelenni?