Az áruló neve: 412

Éva nem osztotta Szilvi romantikus lelkesedését

2015. május 03. - A szerzők

A regény előző része itt olvasható.

Éva nem osztotta Szilvi romantikus lelkesedését a családfakutatóval való találkát illetően, bár amit barátnője írt, az kétségtelenül egy lehetséges és kellemes olvasata volt a helyzetnek, amelybe került. Nehéz volt ugyanakkor eltekinteni attól, milyen nehézkes és morózus volt a férfi az időpont-egyeztetés során, és hogy végül neki, Évának kellett alkalmazkodnia hozzá. Pedig ő szolgáltat, én fizetek, azért ez nem furcsa? – gondolkodott a találkozó reggelén, munkába menet. Ragyogó idő volt, kicsit még túl meleg is az évszakhoz képest, bár így reggel kilenc tájban épp kellemes. De a harisnya határozott túlzásnak tűnt a reggeli napsütésben, és Éva csendben átkozta magát, amiért hagyta, hogy Szilvi C-kategóriás amerikai romkomba illő fantáziái befolyásolják az öltözködését. A világoskék selyemruha, amit Szilvi javasolt, valóban illett egy nemesi család leszármazottjának fontos családi ügyben való intézkedéseihez: laza volt, de elegáns. Ezért Éva – maga előtt is pironkodva – végül is ezt vette fel aznap, s mivel úrinő még nagy melegben sem lép utcára harisnya nélkül (mint ezt nagyanyja soha nem mulasztotta el rosszallóan megjegyezni), természetesen harisnyát is húzott. Hogy hibát követett el, az már a villamosmegállóban nyilvánvalóvá vált, amikor az első izzadságcseppet érezte végiggördülni a hátán. És még előtte állt egy egész hosszú munkanap az esti kávézóbeli találkozóig. Talán lesz ideje délután haza ugrani átöltözni.

A nap nem sokban különbözött a többitől. Mint leggyakrabban, ma is ő volt az első az irodában, sőt, irodákban, mivel több civil szervezettel együtt béreltek egy nagy, irodának kialakított belvárosi lakást.

Ma pályázatolvasós és könyvelővel tárgyalós napja volt, és elő kellett készítenie egy hamarosan esedékes interjús felmérés anyagait a gyakornokként toborzott lelkes egyetemisták számára. A reggeli hírek olvasása közben (részben magányos és önálló időbeosztásra kényszerítő munkájának egyik szépsége a nyugodt reggeli olvasgatás volt) megitta második, az elsőnél gyengébb kávéját és némi lelkiismeret-furdalással megevett hozzá egy finom, de lehetetlenül drága és egyértelműen nagyon vajas croissant-t a nemrég nyílt közeli pékségből. Legalább nyáron nem kellene ilyen egészségtelen és hizlaló dolgokat enni reggel, gondolta. Minden női lap e heti számának címlapján bikinis lányok mellett gyors fogyókúra-tippek ígérete szerepelt és bár egyiket sem olvasta, valahogy nehezen tudta elképzelni, hogy különféle vajas tésztákat ajánlottak volna erre a célra.

wp_20150428_006.jpg

A hírek, kávé és croissant után az emailek következtek, szerencsére semmi sürgős vagy túl kellemetlen. Egy rövid üzenet az alapítvány vezetőjétől, amelyben délutánra kéri az interjú-terv első változatát és az egyetemisták kiképző hétvégéjének programját, egy hosszabb levél külföldre férjhez ment barátnőjétől (ezt most el sem olvasta, majd ebédidőben), ez egyik egyetemista visszajelzése, hogy hétvégén később tudna csak megérkezni és korábban kellene elmennie, néhány spam, hirdetés és hírlevél, és végül, mikor már azt hitte, ennyi, beesett Pipi néni emailje, melyben a mai találkára emlékezteti. Messze a legkellemetlenebb. Szerencsére szinte az email érkezésével egyazon pillanatban hallotta meg a bejárati ajtó zárjának zörgését, ami csakis Anitát, a környezetvédők kedves, de bőbeszédű és butácska titkárnőjét jelenthette. Éva a várható végeérhetetlen csevegés helyett inkább megnyitotta az interjúval kapcsolatos file-okat és látszólag beletemetkezett a munkába. Ám mivel ezt a fajta tevékenységet alapvetően munkája legértelmesebb és egyben legkellemesebb részei közt tartotta számon, kis idő múltán valóban belefeledkezett és csak dél körül kapott észbe, hogy mennyi idő elment. Eddigre pedig Pipi néni üzenete mellett a Bottyánnal való találkozó is kiment a fejéből.

A kiadós reggeli haszna volt, hogy egyáltalán nem érzett éhséget, így rövid kávészünet és némi felszínes csevegés után visszamerült a munkájába, amit háromig mindenestül be is fejezett. Délután volt ideje kényelmesen átsétálni a könyvelőhöz, vele is letudni a tárgyalást a számlákról, majd kellemesen ellazulva elindulni hazafelé. A jó hangulat egészen addig a pontig tartott, amíg rá nem döbbent, a családfakutatóval való találkát jó alaposan elfelejtette. Rohanvást még volt ideje hazamenni a megbeszélt idő előtt, hogy a kellemetlenül gyűrött selyemruha helyett felvegyen valami alkalmasabbat, de hosszasabb válogatásra már nem futotta, úgyhogy végül is kissé szedett-vedettnek, és enyhén közönségesnek érezte az összeállt szerelést, amelyhez az úrinős kinézet kedvéért azért szintén választott egy harisnyát, ha nem is épp decenst.

Miért utálom én ezt a dolgot annyira? töprengett, míg a villamosra várt. Ami igazán meglepte saját ingerült és vonakodó viselkedésében, önmagában nem az volt, hogy idegenkedik a családját illető „ügyben” való részvételtől. Sokkal inkább az, hogy ezt még egy ilyen egyszerű, technikai jellegű esetben sem tudja leküzdeni. Pedig igazán nem érezte túlzónak a kérést, ha nem értette is egészen, miért épp neki kellene intézkednie. Pipi néni ráér, maga is bevallja, mennyire unatkozik, akkor miért épp őt ugráltatja? De mindegy, annyit megtesz az ember egy idős rokonért, csak ne kelljen túlzottan belemerülnie a család múltjába. Évát világ életében feszélyezte, hogy anyai felmenői milyen ájult tisztelettel emlegettek bizonyos nemesi ősöket, akikre – amennyire ő értette – büszkének lenni igazán nem volt érdemes és nem is lehetett. Főleg az idegesítette, mikor anyja és nagyanyja állandóan az elődökre hivatkozott, és nem győzte elégszer figyelmeztetni a megfelelően távolságtartó és elegáns viselkedés elsőrendű fontosságára. Ilyenkor gyakran fogalmaztak úgy, hogy ez a legkevesebb, amit az ember a családja iránti tiszteletből megtehet. Érteni vélte, hogy ez a hozzáállás viszontagságos időkben, nehéz anyagi körülmények közt is adott bizonyos tartást a család asszonyainak, de azt is nagyon korán felfedezte, hogy számos barátot, ismerőst, szomszédot elriasztott attól, hogy igazán közeli kapcsolatot tartson velük. Nem csoda, hogy apja és anyja nem voltak képesek egy egész életet együtt leélni, gondolta tíz éve elvált szüleiről immáron sokadszorra Éva, ahogy a villamosmegállótól a kávéház felé tartott.

Ahogy az üres terembe bepillantott, a düh és megalázottság kínos érzései futottak át rajta. Nem igaz, hogy egy férfi, aki ráadásul abból él, hogy emberek személyes életét, családi múltját érintő kutatásokat végez, tehát bizalmi alapon szolgáltat, nem képes pontosan megérkezni egy első találkozóra! Már majdnem sarkon fordult, amikor észrevette, hogy a kávézó előtti kis téren is állnak asztalok, ahol a bentinél lényegesen többen üldögélnek, többek közt egy magányos, negyvenes férfi. Legalább itt van, gondolta, de a neheztelés benne maradt. A családfakutatót igazán nem lehetett ellenszenvesnek mondani, ő mégis idegenkedett tőle. Pedig a viselkedése udvariasan korrekt, a kinézete a polgári eleganciától inkább egy kedves, bölcsészes lazaság felé húzott, de a bölcsészes rendetlenség és kétes tisztaság kellemetlen mellékzöngéi nélkül. Nem úgy nézett ki, mint egy piperkőc, de a hozzá tartozó tárgyak némelyike, például az asztal lábánál elhelyezett táskája feltűnésmentes igényességről tanúskodott.

A beszélgetés első feléből Éva utólag nem emlékezett sokra, részben a közlekedést, az utcán elhaladó embereket pásztázva igyekezett gyorsan letudni a tárgyalást, hogy végre megszabaduljon innét. Egy ponton azonban megszólalt a fejében a vészcsengő: mikor a férfi azt mondta, nem vállalja a megbízást. Na ne már, nem igaz, hogy ennyit nem vagyok képes elintézni! gondolta, és elkezdett jobban koncentrálni a beszélgetésre, amit hamarosan sikerült visszazökkentenie egy elfogadható kerékvágásba. Az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt további találkozások lesznek szükségesek, melyeket ezek után is neki kell vállalnia Pipi néni helyett, másrészt, hogy ha egyszer ő tárgyal, akkor kénytelen lesz teljes kívülállását feladva kissé jobban megérteni, mit is akar anyja nagynénje, mert teljes tájékozatlanságával most éppen ő maga akadályozza, hogy az ügy gyorsan és sikeresen lezáruljon.

A történet itt folytatódik

A bejegyzés trackback címe:

http://neve412.blog.hu/api/trackback/id/tr937306744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu