A regény előző része itt olvasható.

Miután a nő csak várt, és nem mondott semmit, Bottyán arra jutott, saját magának kell megválaszolni a kérdést. Beleivott a lassan kihűlő kávéjába, széthajtogatta a lapot, és kiterítette maga elé az asztalra. Oszlopokba rendezett, számokból és szavakból álló, táblázatszerű oldal volt. A táblázat első és utolsó oszlopa mintha további szöveget is tartalmazott volna, de úgy vágták le, hogy ami ott állt, elveszett.

- Számok vannak szavakhoz rendelve. Ez egy titkosírás kulcsa. Ennek a segítségével lehet egy szöveget lekódolni számsorozattá, hogy az ellenség ne tudja megfejteni, és aztán a címzett egy hasonló táblázat segítségével tudja megfejteni a számsorozatot.

- Értem már. A számos rész az Ocskay levélben éppen egy ilyen titkosírás.

- Minden bizonnyal. – Bottyán lassan válaszolt, és közben gondolkozott. Úgy érezte, valami nagyon is hiányzik, csak még nem tudta pontosan, hogy mi.

- És akkor ez talán azért van mellette, mert ennek a segítségével lehetne megfejteni a levelet?

- Igen, minden erre utal. – mondta még mindig a gondolataiba merülve.

- Most már elhiszi akkor, hogy itt fontos titkok fognak kiderülni?

- Ez egyáltalán nem biztos – válaszolta a genealógus felélénkülve. Időközben rájött, mi hiányzik, és bár még nem látta át a helyzet minden részletét, azt pontosan tudta, hogy ez a feladat el fog tartani egy darabig. De addig is, amíg ezt összerakta, gyorsan folytatta a választ:

- Ocskay korából nagyon sok titkosított levél maradt fenn. Egyszer a kezembe került a Levéltárban egy nagy köteg, amiben vagy száz olyan titkosírás kulcs volt, mint ez a kötéstábla-töltelék itt – mutatott megvetően a sárga lapra. – Érti? Sok tucat különböző titkosírás rendszer, és nyilván minden egyes ilyen kulcs segítségével sok-sok levelet kódoltak le. Minden olyan üzenetet, amelyet nem akartak, hogy az osztrákok el tudjanak olvasni. Egyszer például Rákóczi fejedelem fővezére, Bercsényi a Bécsben fogvatartott fejedelemasszony és a Rákóczi gyerekek megszöktetését igyekezett megszervezni. A terv az volt, hogy Bercsényinek véletlenül éppen akkor portyázna egy kisebb serege a Duna Bécs alatti folyásánál, amikor Sarolta Amália a hercegifjakkal arra hajókázik. És, ha már úgyis ott van a kuruc sereg, el is foghatnák őket, és biztonságban elvihetnék a fejedelemhez. Ezt Bercsényi egy titkosított levélben írta meg a fejedelemnek. Innen tudunk az egész történetről, úgy emlékszem, Ocskaynak is szántak benne szerepet.

- Ez nagyon izgalmas! És mi történt?

- Igen, tényleg az. Végül a családegyesítés nem jött létre, valamiért nem sikerült megszervezni a pikniket, talán az osztrákok is megneszeltek valamit, és korlátozták a nagyon is értékes foglyuk mozgásterét. Sarolta Amália a császári udvar vendége maradt. Évekkel később, férjétől távol állítólag törvénytelen lánygyereknek adott életet, és ez a fejlemény némileg megpecsételte a házasságuk sorsát.

- Ez nem volt szép tőle!

- Tényleg nem – értett egyet Bottyán, de ezúttal nem hagyta, hogy a félrelépő feleségek témája felzaklassa, – viszont az sem volt nagyon szép, hogy a férjének fontosabb volt az évtizedes háborúsdi meg fejedelmesdi, mint a saját családja. Bármikor visszakaphatta volna a gyerekeit és a feleségét, ha megbékül az udvarral. Arról nem is beszélve, hogy olykor ő is átugrott Lengyelországba egy kis gáláns kalandért a szabadságharc alatt. Kikapcsolódásképp, míg a csapatai harcoltak. De mindegy, a lényeg az, hogy rengeteg titkosírás maradt fenn ebből a korból, és nem igazán tartalmaznak nagy titkokat.

- Nem is tudtam, hogy a történészek ilyen munkát is végeznek. Hogy titkosírásokat fejtenek meg.

- Amennyire tudom, nem is nagyon csinálnak ilyet. A kor titkosírásai elég körmönfontak, nem könnyű megfejteni őket. Inkább arról van szó, hogy a legtöbb levelet még Rákóczi korában maga a címzett megfejtette, és a titkos jelek fölé írta a megoldást, így ma könnyedén el tudjuk olvasni a szöveget. Máskor pedig egyszerűen előkerül a kódtáblázat, amiből kikereshető, mi mit jelent. Amikor egyik sem történik meg, rendszerint megfejtetlen marad a titkosírás.

- Na, de nekünk most itt van a kódtábla. Fejtsük meg! - Edelényi Éva felhörpintette a mostanra teljesen kihűlt kávéját, és izgatottan Bottyánra nézett. Bottyánnak ez jól esett. Ez a nő nem is olyan reménytelen! Nem szívesen hűtötte le a szakértelmét oly nagyra értékelő megbízója lelkesedését.

- Az a nagyon rejtélyes rokona, aki ezt magával elküldte nekem, nyilván rég megfejtette volna, ha képes rá. A levélben számok vannak, a kódtáblán szintén, magától értetődik, hogy az ember megpróbálja felhasználni a kulcsot a szöveg megfejtésére. De nézzen ide. A levélben jóval több szám van. Ráadásul, hacsak nem magyarázza meg az az ember, aki a kettőt egymás mellé tette, hogy mi volt erre az oka, abban sem lehetünk biztosak, hogy ez a kódtábla éppen ennek a levélnek a kulcsa. Ahogy mondtam, sokféle kulcs volt forgalomban akkoriban, nem biztos, hogy ezek összefüggenek. Nézze meg a levelet, nem ugyanazok a számok vannak benne, a táblázatban pedig jobbára olyan számok fordulnak elő, amelyek meg a levélben nincsenek.

Bottyán most a kódtáblát odébb tolva széthajtogatta a levelet, és maguk elé tette az asztal sarkára. Edelényi Éva most nézte meg először a szöveget rendesen. Az érthető részt lassan elolvasta, félig hangosan.

Méltosaghos Fejedelem, nagy kegyelmes Uram,

Hogy Ngod paranczolattiaira választ adni késlekedtem, oka vólt, hogy minden dolgoknak végére menve bizonyossat tudjak. Ezen levelem expressusom által küldöm, az idevaló dolgokról kívánván informálni Ngodat, kihez sollicituskodom nehéz helyzetemben clavisok utján. 64. 52. 66. 36. 78. 50. 46. 52. 38. 62. 56. 70. 70. 58. 56. 40. 58. 42. 60. 70. 72. 72. 70. 54. 78. 74. 58. 78. 40. 62. 44. 76. 78. 54. 44. 50. 70. 74. 62. 68. 62. 74. 78. 58. 42. 68. 70. 58. 78. 72. 78. 42. 54. 78. 60. 54. 70. 56. 60. 70. 34. 72. 64. 70. 42. 42. 70. 56. 52. 60. 78. 78. 34. 60. 78. 42. 52. 54. 78. 62. 56. 44. 34. 70. 42. 44. 34. 52. 46. 78. 42. 78. 44. 78. 78. 60. 62. 60. 42. 44. 78. 60. 56. 52. 44. 42. 74. 34. 52. 50. 52. 46. 42. 52. 34. 54. 78. 60. 76. 62. 34. 52. 54. 36. 40. 52. 58. 54. 78. 54. 78. 60. 78. 34. 52. 54. 72. 52. 58. 66. 52. 60. 60. 62. 60. 46. 52. 58. 70. 38. 74. 62. 78. 72. 78. 42. 62. 54. 68. 52. 46. 56. 78. 58. 54. 52. 56. 62. 58. 58. 70. 54. 70. Mai napi, 62. 72. 70. 434. 46. 70. 40. 78. 58. 52. 62. 52. 40. 70. 42. 70. 58. 70. 56. 56. 70. 58. 40. 70. 42. 42. 70. 56. 816. 58. 70. 40. 70. 58. 70. 42. 56. 62. 76. 70. 54. 42. 40. 72. 52. 44. 62. 42. 64. 52. 66. 36. 54. 78. 66. 36. 78. 44. 40. 44. 50. 62. 74. 62. 52. 64. 52. 34. 34. 78. 56. 62. 42. 42. 78. 34. 64. 62. 46. 52. 58. 36. 78. 54. 64. 52. 66. 36. 78. 68. 70. 62. 70. 72. 70. 58. 70. 56. 44. 34. 70. 56. 70. 76. 70. 54. 78. 46. 40. 58. 52. 40. 52. 58. 54. 70. 60. 54. 70. 56. 78. 60. 78. 46. 40. 78. 54. 54. 66. 52. 72. 78. 42. 76. 52. 70. 62. 46. 78. 44. 52. 56. 56. 78. 58. 42. 70. 46. 64. 70. 58. 54. 62. 56. 70. 66. 64. 78. 66. 36. 42. 78. 56. 122. 54. 70. 60. 64. 52. 66. 36. 78. 34. 62. 66. 78. 34. 78. 42. 54. 66. 52. 72. 72. 78. 58. 74. 52. 56. 56. 40. 54. 62. 74. 78. 58. 62. 78. 56. 70. 58. 42. 52. 34. 42. 78. 42. 54. 78. 70. 38. 74. 62. 78. 72. 56. 70. 66. 64. 78. 58. 66. 78. 42. 54. 62. 60. 62. 46. 70. 68. 70. 62. 70. 70. 58. 40. 70. 44. 34. 42. 70. 44. 70. 78. 58. 78. 42. 42. 70. 58. 70. 40. 70. 58. 70. 42. 42. 62. 42. 60. 52. 54. 76. 62. 34. 42. 78. 56. 72. 52. 58. 66. 78. 62. 54. 60. 68. 52. 58. 36. 78. 56. 78. 42. 42. 62. 78. 46. 40. 58. 62. 42. 42. 50. 70. 54. 62. 66. 58. 70. 54. 60. 70. 66. 36. 70. 58. 56. 70. 44. 40. 46. 78. 56. 54. 66. 52. 72. 60. 62. 40. 78. 54. 44. 78. 66. 78. 44. 34. 70. 46. 70. 54. 42. 42. 70. 44. 34. 40. 54. 60.

Okom van azt hinni, 64. 52. 66. 36. 265. és 233. 78. 58. 70. 66. 66. 52. 54. 52. 44. 34. 78. 76. 76. 78. 60. 64. 78. 56. 62. 44. 78. 54. 40. 78. 72. 52. 58. 54. 78. 60. 122. 76. 62. 34. 52. 54. 36. 62. 42. 70. 60. 62. 42. 78. 56. 62. 54. 42. 46. 78. 76. 62. 34. 42. 78. 56. 70. 58. 52. 78. 72. 36. 78. 64. 52. 66. 36. 78. 34. 62. 72. 70. 40. 78. 58. 52. 72. 52. 58. 66. 52. 60. 46. 40. 58. 76. 52. 40. 62. 54. 68. 52. 46. 56. 78. 42. 62. 52. 62. 78. 58. 70. 64. 70. 44. 44. 70. 54. 70. 38. 74. 62. 78. 72. 54. 78. 60.

56. 62. 54. 42. 64. 52. 66. 36. 50. 70. 54. 62. 66. az áruló 412. 78. 60. 62. 56. 52. 46. 70. 60. 62. 46. 74. 70. 46. 62. A23Y4. szotlanul nem maradhattam, 50. 70. 54. 62. 66. 54. 66. 52. 72. 78. 42. 44. 34. 52. 56. 52. 46. 62. 42. 78. 54. 62. 54. 70. 56. 60. 62. 40. 78. 54. 42. 78. 56.

Holtig maradok Ngodnak, kegyelmes fejedelmemnek

Alázatos engedelmes híve és Szolgája, Ocskay László

15. Augusti, 1708. Lietava

Amíg olvasott, Bottyán a levél mellé rakta a kódtáblát, és most együtt nézték a két lapot. Egy pár percig csendben voltak, ugyanazt keresték. A nő találta meg előbb.

- Nézze, a 434-es mind a kettőben benne van. És pont Ocskayt jelenti.

- Igen, valóban, de furcsa, hogy egy Ocskay által aláírt levélben miért kéne épp az ő nevét titkosítani. Ez inkább abban erősít meg engem, hogy nem tartozik össze a két dolog.

- De nyilván okkal tették egymás mellé őket?

- Nem véletlenül kérdeztem, hogy ki volt az.

- Nem tudom. – Bottyán kezdett sötéten nézni. - Tényleg nem tudom – tette hozzá gyorsan és rendkívül szubmisszíven a nő.

Bottyán visszatemetkezett a levél és a táblázat vizsgálatába. – Marhára érdekelne engem, hogy kire vonatkozhat ez a 412-es szám az „áruló” szó után. A 412 szerepel a táblán is, de nincs mellette név. Gondolom, a titkos megbízót is ez érdekelheti.

Teljes öt percig csend volt. Edelényi Éva először aggódott, hogy a genealógus haragszik, de amikor feltűnés nélkül az arcát vizsgálta, inkább látta nyomát figyelemnek, mint neheztelésnek.

- Bár azon sem lennék meglepve, ha éppen a megbízó vágta volna le a táblázat elejét, hogy ne tudjuk, ki az áruló. – folytatta a korábbi gondolatsort, mintha csak néhány másodperc telt volna el.

- Levágta? Nem, dehogy, Pipi néni dehogy vágná le!

A férfi felkapta a fejét.

- Szóval Pipi néni! És nem vágná le?

Most megint csend következett.

- Ha megnézi – szólalt meg végül Bottyán – itt a táblázatban néhány kivétellel csak háromjegyű számok vannak, míg a levélben két- és háromjegyűek is előfordulnak.

- Igen? – Nézett várakozóan a nő.

- Na most a táblázat alsó sorában a kevés kétjegyű szám mellett van még néhány háromjegyű, meg pár latin szó, és ezek után az áll, hogy nullitas. Ez azt jelenti, hogy ezek nem jelentenek semmit.

- Akkor mire jók?

- Arra, hogy jól összezavarják az ellenséget, aki meg próbálja fejteni a titkosírást. Egyáltalán nem fogja tudni, mi valódi jel, és mi az átverés része. Mondjuk összeszámolja, melyik jelből mennyi van, és arra jut, hogy egy adott szám olyan gyakori, hogy biztosan egy fontos magánhangzó. Vagy esetleg meglát egy latin szót, és arra gondol, hogy az biztos valami nagyon fontos dolog a magyar szövegben. A levél szerzője meg röhög a markába, tudja, hogy a gyakori szám nem magánhangzó, a latin szó pedig nem fontos, hanem mindkettő egy semmi, nem kell őket figyelembe venni.

- Jó, értem. És a háromjegyű számok?

- Azok mellett pedig mind főnevek vannak. Emberek nevei vagy földrajzi megnevezések. Ezeket például, hogy Török, meg hogy Károlyi, egy titkosírásban egyszerűbb lett volna az egyes betűknek megfelelő számokra átírni. Így ugyanis egy elég nagy táblázatból kellett kikeresnie őket a kódolónak is, és a címzettnek is, egyszerűbb lett volna, ha mindent betűzve kódolnak le. De éppen ez a lényeg. Ha csak betűket használnak, könnyű feltörni a szöveget.

- Hogyan? – Edelényi Éva előredőlt, Bottyán megérezte a parfümje illatát.

- Mondjuk, az ellenség elkapja a futárt, addig veri, amíg az át nem adja a levelet. Utána pedig, miközben felakasztja az összevert embert, arra gondol, hogy a levélben biztos van egy olyan szó, mint a fejedelem, vagy a császár vagy az ellenség, vagy ilyesmi. Semmi más dolga nincs, mint végigmenni a titkosíráson, és keresni egy olyan jelsorozatot, ami éppen olyan szerkezetű, mint a fejedelem szó, mondjuk az első példánál maradva. Ez elég jellegzetes szó, van benne négy e, könnyű felismerni a szerkezetét. Ha ezt megtalálta, ez alapján már könnyen feltörheti az egész titkosírást.

- Namost – folytatta Bottyán gyorsan – több módon is védekeztek az ilyen megfejtési próbálkozások ellen. Egyrészt külön számokat vagy jeleket tartottak fenn a legfontosabb politikai neveknek meg a városoknak, folyóknak, ilyesmiknek, hogy ezeket ne kelljen lebetűzni, és így ne kínáljanak betörési pontot a titkosírás rendszerébe. A mi táblázatunk éppen ez a része a kódnak. A 412-es szán nyilvánvalóan egy teljes névre utal, nem egyetlen betűre.

- Másrészt pedig – itt igyekezett lehalkítani a hangját, mert úgy érezte, a szomszéd asztalnál ülő férfi mintha belehallgatózott volna az magyarázatába – az egyes betűkhöz több számot is rendeltek. Szóval például az e betűnek egy titkosírás táblázatban négy szám is megfelelt, ezért akár még le is betűzhették azt, hogy fejedelem, ehhez viszont négy különböző olyan számot is használhattak, ami az e-t jelentette, és így aztán nem volt könnyű feltörni ezeket a rendszereket. És akkor még nem is említettem, hogy sok titkosírásban külön számok voltak a szótagoknak, és a kettős betűknek.

- Ó jaj! Ez így elég reménytelennek tűnik – a nő nem tűnt kétségbeesettnek, bizalommal várta a folytatást.

- Két dolog következik ebből – Bottyán egészen lelkes volt. Egyáltalán nem hasonlított arra a fásult Bottyánra, aki egy órája még chipset akart venni, és focit nézni a tévében. – Egyrészt bármilyen titkosírásnak is a táblázata ez, csak egy része áll a rendelkezésünkre. Minden titkosírásban vannak betűk. Itt pedig nincsenek, csak a teljes szavaknak megfeleltetett kódok állnak a rendelkezésünkre. Tehát ennek a táblázatnak van egy másik fele is valahol, amelyben gondolom, a kétjegyű számok és az ábécé szerepel. Jó lenne megtalálni. Ez az egyik dolog. De a levélben is minden bizonnyal vannak betűk. Tehát akár összetartoznak ezek itt, akár nem, a kódtábla rendelkezésünkre álló részével nem tudjuk megfejteni a levelet. Ez a második következtetésem.

- Ha jól értem, azt mondja, hogy maga ezt nem tudná megfejteni?

Ahogy a nő szemébe nézett, Bottyán számára világos volt, hogy itt fokozatosan valamiféle árukapcsolás áldozata lett. Ha nemet mond, akkor elbúcsúznak, és lemondhat a további találkozókról is, meg a levélről is. Viszont a délután folyamán mind a kettő egyre inkább felkeltette az érdeklődését. Nem is tudta volna megmondani, hogy melyik izgatta jobban a fantáziáját.

- Adjon egy kis időt. Könyvtáraznom kell. Lehet, hogy egyszerűen megtalálom ennek a kódtáblának a másik felét, vagy a levél másolatát, vagy bármit. Lehet, hogy ez a szöveg, ami a kezünkben van, már ismert, a történészek régen kiadták, de az is lehet, hogy ha nem is a levelet, de a kódtábláját ismerjük. Mondtam, hogy sok fennmaradt. Ne veszítse el a reményt.

- Nagyon örülnék, ha utána nézne – a nőt láthatóan kifárasztották Bottyán magyarázatai, de úgy tűnt, bízik abban, hogy a genealógus sikerrel jár. És mintha az se lett volna egyáltalán az ellenére, hogy ebből következőleg újra kell találkozniuk. Mindenesetre ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse ki mind a négy kávét.

- Egy dolgot áruljon még el, - kérte Bottyán miközben felálltak az asztaltól, és udvariasan a nő vállára segítette a nyári kabátot – Bármi is az értelme ennek az Ocskay levélnek, mi köze a Névedyekhez?

A nő ma már másodszor vette elő a legkedvesebb mosolyát:

- Fogalmam sincs.

A történet itt folytatódik.